Példaadó női sors egy államférfi mögött - Klebelsberg Kuno és Botka Sarolta története
Klebelsberg Kuno és Botka Sarolta embersége és nagysága
Klebelsberg kiemelkedő szerepe a trianoni Magyarország felemelésében
Sonkodi Rita festői munkásságának egyik fő ihletője Klebelsberg Kuno, akinek tevékenysége a trianoni békediktátum utáni Magyarország számára rendkívül jelentős volt.
Klebelsberg felismerte, hogy a nemzeti újjáépítés alapja az oktatás fejlesztése és az analfabétizmus felszámolása.
Az előadó hangsúlyozza: „hiszen a trianoni békediktátum után Klebelsberg Kuno volt az, aki eldöntötte és sikeresen megvalósította, hogy ilyen előzmények, mint Trianon után nem lehet másban eredményeket elérni, mint az oktatásban, az analfabétizmus amennyire lehetséges fölszámolásában.”
Sokoldalú közéleti tevékenysége és Szeged iránti elkötelezettsége
Klebelsberg nem csupán kultuszminiszter volt, hanem korábban belügyminiszter és országgyűlési képviselő is.
Tanulmányait a Sorbonne-on végezte Párizsban, jogi végzettséget szerzett.
Kiemelkedő eredményeket ért el az oktatás terén:
„amit megtett az országnak, hogy 5000-nél több falusi iskolát, óvodák at árvaházakat.”
Szeged városának fejlődésében kulcsszerepet játszott: „Szeged pedig én azt tudom mondani, mindent neki köszönhet.” Példaként említi a klinikák alapkőletételét, ahol Klébelsberg szorgalmazta a gyermekek klinikájának elsőbbségét:
„Hát nem hiába, amikor a klinikák alapkövét letették, és azt mondta, hogy az első klinika az a gyermekek klinikája legyen, az épült meg a legelőször Szegeden. Nem hiába, merthogy a gyermek minden felett.”
Az előadó édesanyjának emlékezetén keresztül is érzékelteti Klebelsberg jelentőségét Szeged számára:
„Édesanyámmal – ezt sose felejtem el – mentünk a Dóm térre, és a Dóm tér nagykapujának jobb oldalán a homlokzaton van egy dombormű, és ott több hírességgel együtt ábrázolják Klebelsberg Kuno-t. És én nekem akkor édesanyám azt mutatta, hogy na ennek a bácsinak köszönhetjük, hogy van Dóm terünk, hogy van Nemzeti Pantheon, hogy van Egyetemünk és minden, ami Szeged.”
Botka Sarolta grófnő, a háttérben álló erő
Sonkodi Rita festői érdeklődése kiterjed feleségére, Botka Sarolta grófnőre is.
A grófnő a dokumentumanyag középpontjában áll, mint egy olyan nő, aki:
„nagyon tiszteletben tartotta a férjének hatalmas munkabírását, segített; egy olyan erős hátországot teremtett meg neki, egy biztos pontot és ő mindig megmaradt csöndben hátul. Szerényen…”
A házaspárnak nem született gyermeke, de egy sajátos, képzeletbeli „manóvilágot” alakítottak ki:
„gyermektelen házaspárként kialakítottak maguknak egy államvilágot, manók világát, aminek a beszédét csak ők ismerték, és úgy beszéltek, mintha saját gyermekük lenne. Pedig ez csak egy képzeletvilág volt.”
„Én egy olyan példaadó házasságot ismertem meg, igazán tényleg csak emlékezésekből, és egy olyan kapcsolatot, ami megint példaadó.”
A tragédia és az emlékezés fontossága
Klebelsberg Kuno 1932-ben hunyt el. Felesége, Botka Sarolta a második világháború után tragikus sorsra jutott:
„Ennek a példaadó és egyben szépséges életnek a zárórésze az maga a szörnyűség és a tragédia, hiszen 1945 után deportálják, kitelepítik az akkor már egyedül élő Botka Sarolta grófnőt, Klebelsberg Kuno feleségét…”
Szörnyű körülmények közé került egy Békés megyei faluba, ahol megírta „Életünk” című művét, mely az emlékekben való megmaradást szolgálta:
„Egyszerűen szerintem csak a túlélés egyik módja volt, hogy az emlékekben élt.”
A helyi emberek együttérzését mutatja, hogy a kitelepítéskor megengedték neki, hogy teherautó üres plató helyett egy, a platón levő fotelben utazzon:
„amikor kiköltöztették a kúriából, akkor a fogdmeg emberek megsajnálták, hogy a grófnő mégse a teherautó hátulján állva utazzon, hanem akkor egy karosszéket is megengedtek neki, és egy fotelben tölthette ezt az utat.”
Élete végéig nem panaszkodott, férje örökségének megőrzésén fáradozott.
Hamvas Béla püspök mentette meg a grófnőt a tanyáról és a püspöki palotába költöztette, miután nyugdíját is megvonták.
Botka Sarolta legfőbb vágya férje értékes, 4000 kötetes könyvtárának megőrzése volt. Hosszas küzdelem után (a grófnőt addigra már kiköltöztették a kúriából) a Magyar Tudományos Akadémia fogadta be a gyűjteményt, így mentve meg azt a pusztulástól.
A húga beköltözött a grófnőhöz a kitelepítést megelőző években, ami valószínűleg segített megvédeni a könyvtár jelentős részét a károsodástól és az enyészettől.
Sonkodi Rita festői megközelítése és személyes motivációi
Sonkodi Rita festészetében egyfajta folytonosságot lát, ahol korábbi témái (pl. Mindszenty hercegprímás, Kalkuttai Szent Teréz Anya, Szent László, Szűz Mária, Szent Erzsébet) kapcsolódnak Klebelsberg és felesége történetéhez. A festészet számára nem csupán a végső alkotás, hanem egy mélyebb megismerési folyamat:
„nekem a festészet az már csak a jéghegy csúcsa, az már a legvégső stáció, az odáig vezető út az igazi alkotás.”
A festésen keresztül nagyszerű emberi sorsokat ismer meg és szeretné ezeket másokkal is megosztani:
„én ettől gazdagabb lettem, és azért festek, hogy más is megismerje, és más is megtapasztalja.”
Korábbi „Egyetem ecsettel” című sorozata, melyben a Klebelsbergnek köszönhető épületeket festette meg, előzte meg a házaspár életének mélyebb feltárását.
Jelenleg a házaspár magánélete, a Pest környéki kúriájuk (belső dekoráció, park), személyes tárgyaik és a „manóviláguk” képezik festészetének fő témáját.
Különös figyelmet fordít Botka Sarolta kerttervezői és festői tevékenységére:
„Ő tervezte meg az egész parkot. Sőt nem csak, hogy lerajzolta, hanem lefestette, hogy a kertész tudja, hogy milyen színeket gondolt. A virágágyásoknak a rajzolatát is ő tervezte meg.”
A századforduló divatja, lakáskultúrája és tárgykultúrája inspirálja a művészt a korszak ábrázolásában.
A családi fotók (négy fekete albumban) számára igazi kincstárat jelentenek a kutatásban.
Összegzés
A hangfelvételből kiderül, hogy Sonkodi Rita festőművész mélyen elkötelezett Klebelsberg Kuno és Botka Sarolta grófnő életének és örökségének feltárása és művészi megjelenítése iránt. Klebelsberg kiemelkedő államférfiúi tevékenysége, különösen az oktatás terén elért eredményei, valamint Szeged városának fejlődésében játszott kulcsszerepe hangsúlyosak a beszélgetésben. Felesége, Botka Sarolta a háttérből támogatta férjét, példaadó házasságban éltek, majd tragikus sors jutott neki a háború után. Az ő kitartása férje örökségének megőrzésében szintén kiemelésre méltó. Sonkodi Rita festészetén keresztül nem csupán emléket kíván állítani ennek a rendkívüli házaspárnak, hanem személyes inspirációt és gazdagodást is nyer a történetükből, melyet szeretne másokkal is megosztani. A művész munkája a közéleti tevékenység mellett a magánélet intimitását, a korabeli kultúrát és a személyes tárgyak jelentőségét is megragadja.